A Bánó-féle megoldás

• 2007-09-29 04:01:58

• LeszbiSátor (hozzászólások: 8) Hozzászólás RSS Címkék: média, médiatörténelem, vágásitechnika

Sokan, még Bánó Bandibácsi fanjai közül is abban a tévhitben élnek, hogy hírgyártásunk e fenegyereke két orcáján a dús pofazacskók és a lemondó-lenéző keserű félmosoly ráncai abból a rossz televíziós szokásból adódnak, hogy a fölvétel vagy adás végég nem eszik az ember, de utána kétszer ebédez és háromszor vacsorál, mint egy tenorista. Pedig nem! Bánó Bandi bácsi joggal tekint le reánk a képernyőről nemsemmi önérzettel! Ugyanis nem csupán a legkiválóbb televízióképernyőre egyenesen az evolúció által teremtett kultuszfigurája a hírgyártásnak, de úttörője is.

ilyen volt                           s ilyenné lett

És meg is van neki rá az alapja!

Történt ugyanis a horthyrestaurációval fenyegető súlyosanjobboldali elnyomóéra idején, amikor a sajtómunkásság legjava sötétbenbújkálva vagy a falat súrolva farmerdzsekije hátával,  házivideókon vagy stencileken volt kénytelen az igaz híreket terjeszteni, hogy Bánó András is megpályázta a horthystabefolyástól fulladozó MTV Híradó főszerkesztését. Végül nem nyert, de valószínüleg az MTV-ben illegalitásban tevékenykedő SZDSZ-MSZP sejteknek köszönhetően mégis sikerült afféle alternbatívtévéhiradókét az Esti Egyenleg című hírműsorával elindulnia.

1992. október 23-án a

horthysta csőcselék kifütyülte a beszédet mondani szándékozó Göncz Árpád köztársasági elnök bácsit, aki oppopnált az akkori kormánnyal. Amit azonban szabad az egyik köztársasági elnök bácsinak, súlyoshibája az a másiknak! Göncz Árpád bácsi büntiből nem tartotta meg beszédét. Abban a korban még az piros-fehérsávos textilek gyártása nem indult meg a maihozhasonló iramban, valószínű, ez lehetett az oka, hogy az akkori aktuális nyilasok Szabó Árpád és bandája az egyenruháikat fölhúzván addig keresgéltek alkalmas piros-fehér sávos textileket, míg lemaradtak a fütyülésről.

Bánó Bandi bácsi azonban ezt a kis bakit a vágóasztalon helyrehozván az Esti Egyenlegben úgy mutatta be a hírt, hogy előbb érkezte a nyilasok, aztán beszélt volna Árpi bácsi, de nem tudott a fütty miatt.

Ma már a bulvártelevíziók megelégednének a fütyülő szőrsapós gusztustalan nénik 1982-ben a divatból kiment harisnyaszárű barna ABBA -csizmáinak szögéből fölvett tizenhattagú tömeg hetvenkétfőssé való ábrázolásával és mondjuk hanyagul egy másik eseményen más apropóból fölvonult piros-fehérsávoszászlós banda képének bevágásával, ám Bánó Bandi bácsi a minőségihírkészítésnek volt az úttörője.

Kősőbb a súlyosanjobboldali újságírók párszáz tanúra hivatkozva azt állították, hogy a Szabó Árpád banda már a tömeg eloszlása idején érkezett!

Illusztrációnk nem 1992-ben készült.

De készülhetet volna, és ez a baj.

És ha volna, akkor tanképpen igen -ez is baj.

Csakhogy ám! Csakhogy ám a bíróság előtt ezt az állításukat a horthyfasisztaslapajújságíróknak nem sikerült igazolniuk, mert a Sony mérnökei képtelenek voltak bebiznyítani, hogy a mustert (a kazettát, ami a helyszíni kamerában volt) manipulálták-e azzal, hogy a hírként leadott C-A-B sorrendben vették rá vissza a képsort s nem a megtörtént A-B-C sorrenben, ahogy a párszáz, nyílván súlyos jobboldali befolyásoltság alatt álló tanú. Remélem, hogy ezt a bekezdést sikerült olyan bonyolultra fogalmaznom, hogy egy mai analóggondolkodású blogger föl se foghassa, így azt a konklúziót vegye ki cikkemből, amit én akarok, miszerint:

-igenis Bánó Bandi bácsi joggalnemszerény

-azóta már nem kunszt idei világos délutáni tüntetésről szóló hang-beszámolóhoz tavaly éjszakai nagyobbvolumenű fölvonulás képét bevágni

Mert Bánó Bandi bácsi egyik hivatkozása a lényeg itt:

Nem az a lényeg, hogyan történnek az események, hanem az, hogy történhetnének, és ha megtörténhetnének, az bizony baj. És ez a történhetnének a morális alap ahhoz, hogy ha valami nem úgy történik, akkor majd a vágóasztalon hozzájavítjuk az előfeltevésünkhöz.

Végül elnézést kérek, hogy médiasulis lány létemre médiatémáról írtam -de mentségem legyen, hogyviszont blogom neve nem www.media.blogter.hu .